|
Legszebb fejezetek
twilight
23. Az Angyal
"ÉS MÍG SODRÓDTAM, ÁLMODTAM.
A sötét víz alatt ringatózva meghallottam a legboldogítóbb hangot,
amit csak az agyam képes volt elbűvölni - ez a hang éppoly gyö-
nyörű és felemelő volt, mint amilyen kísérteties. Ez is üvöltés volt,
csak mélyebb, vadabb, őrjöngő.
Lebegő kezem után kapott valami, iszonyúan fájt, ahogy öntu-
datlanságom tengermélyéről a felszínre rántott, bár a szememet
képtelen voltam kinyitni.
És aztán rájöttem, hogy halott vagyok.
Mert a súlyos víztömegen át egy angyal hangját hallottam: a ne-
vemen szólított, és az egyetlen mennyország felé hívogatott, ahová
vágyódtam.
- Jaj, nem, Bella, nem - kiáltozta az angyal magánkívül.
Az imádott hang mögött tülekedő zajoktól azonban az agyam
elrettent - valami borzalmas küzdelem zajlott a háttérben. Gyűlöl-
ködő, mélyből feltörő hörgés, valami döbbenetes, reccsenő hang,
aztán éles, vékony sivítás... Aztán hirtelen mintha elvágták volna...
Inkább minden erőmmel az angyal hangjára figyeltem.
- Bella, kérlek! Bella, figyelj rám, kérlek, kérlek, Bella, kérlek!
- könyörgött.
Igen, akartam felelni. Megteszek mindent, amit csak akarsz. De
sehol sem találtam az ajkamat.
|
Hozzászólások (0)